Hosszú ideje nem volt gép a kezemben, nem volt sem idő, sem megfelelő fény. Aztán mára lett. Tegnap leesett az igazi hó, nem csak pár pihe, hanem az az igazi hótakaró. Éjjel elmentek a felhők is, csillagokat is lehetett látni. Ma reggel meg felkelt a Nap. Átsütött a hideg havon, megfestette a fehéret narancsra, pirosra. És továbbállt, hogy a hó is lehessen önmaga, vakító, fehér. Jó reggelt!

Elfogytak a színek, csak a fehér meg a szürke maradt. Tél van, most már teljesen biztosan. Jobban szeretem a nyarat. Maradjunk ennyiben.
(A képet cseréltem, ez hangulatában jobb lett.)

Addig mondogatták, míg tényleg megjött. Éjjel szép csendesen belepte a környéket, kora reggel még tartotta magát egy kicsit, de mostanra azért kissé visszavonult. Latyak maradt utána, meg hideg. Igaz, hogy süt már a Nap, de csak a túlparton látszik. Sukoró hóban, fényben fürdik. Tél van. Vitathatatlan.

Már megint zavaros a világ, már megint az év vége lesz sűrű, már megint kavarognak a dolgok. Mármint ami a munkát jelenti. De legalább van, legalább van mit csinálni. Vannak tervek a szabadidőre, vannak tervek a távlatokra, a tavaszra, amit már most várok, pedig a tél még el sem kezdődött. A képen is van kavargás, meg zavarosság, meg fagyás - mármint a pillanat, ami megfagyott. És középen egy kis nyugalom is. Talán Karácsonykor?

Alighanem közeledik. Egyre inkább mondja a rádió, hogy jön. A reggel ma olyan is volt, mintha itt lenne már. Hideg volt. Annyira még nem, hogy kopogjon, de az a tipikus csontig hatoló hidegérzés az megvolt. Esett is, szerencsére csak eső. Ha így megy tovább, tényleg nem bánom, hogy vége az esztergomi túráknak. Jégben, hóban kellemetlen lenne már. Eddig szinte sétagalopp volt. Holnap még egy vizsga, aztán vége. De mi lesz szerdától?

Ma reggel, amikor az ablak felé néztem, olyan érzésem volt, mintha leesett volna az első hó. Nem, nem történt meg, csak a fények voltak olyanok. Erről eszembe jutottak a hópihék. Mivel még nincsenek, kerestem egy mesterségeset. Íme.

Egy "kiállítás" képei? Vagy valami hasonló. A hétvégén volt ilyen is, mármint élőben. Olyan őszi hangulatú ez is, talán. Talán egy kis szusszanás is jön, megérdemelt(?) pihenéssel.

Nem itt voltam a hétvégén, de volt ezzel is kapcsolat, igaz csak telefonos. De ki kellene már menni megint, körül kellene nézni. Régen többet jártam ide, de egyre kevesebb az idő az ilyen fajta szórakozásokra. Ha viszont van idő, maradéktalanul kihasználjuk. A kondi, csak a kondi az, ami jól jönne néha. Most meg marad a másnapi jajgatás, masszírozás. De akkor is megéri. Sóstó, Székesfehérvár, Kócsag-torony.

Azt mondják, szelíd. Azt mondják, gesztenye. Hát, tudnék mesélni. A szelídségről különösen. Még egy ilyen tüskés valamit nem hordott a hátán a Világ. Aztán meg mire lesz belőle valami, az megint egy külön történet. Most már értem, hogy a masszát miért babból csinálják.

Nem mai kép, csak eszembe jutott. Amikor megtaláltam ezt a fát, mosolyogtam egyet. Rajta is maradt a "fütyifa" elnevezés. Jó, majd ide biggyesztek egy 16-os karikát. Ősz van, és a kép is ősszel készült. Ennyi a párhuzam.

Megint Esztergom. A korábbi felhős napok után végre egy kicsit napos. Persze reggel ködös, csak akkor nem igen érek rá megállni fotózni, pedig hangulat akkor is van. Naplemente. Elhúzott függöny, kinyitott ablak, elfelejtett sokminden. Csak úgy magában szép. Színpompás. Az előtér kissé lepukkant, ahol álltam, az maga a múlt, de mindez feledhető.

Elég sok dolgom volt mostanában Esztergomban. Volt, hogy korábban érkeztem, így a szabadidőt nézelődéssel töltöttem. Nézelődés közben általában a fényképezőgép is a kezem közelében van. Ez az egerészölyv is nézelődött, a családjával együtt. Jól megnéztük egymást.

Halihó!
Na mi van? Mit keresel itt? Nincs jobb dolgod, mint bámulni? Nem kéne már inkább azzal foglalkozni, ami fontosabb? Nem kéne már inkább készülődni? Mert ideje lenne, jönnek a hidegek. Addigra el kellene készülni. Menj már, rendezni kellene a rózsákat, és nem engem fényképezni. Mellesleg van egy hasonló kép, emlékeim szerint az Autocad használta. Vagy tévedek? Olyan mindegy. Jön a tél, a hideg. Nem tudsz valami meleg helyet? Ahol kihúzhatom. Nem fogok zavarni. OK, még visszatérünk rá, ha találkozunk. Addig is hali!

Csak tömören: Szép volt!

A héten kaptam egy "szabadnapot", azaz teljes hobbinapot, így repülőket fényképeztem. Mindenféle repülőket. A gépeken kívül élő repülőket: szitakötőket, méheket, lepkéket, gólyákat, és igen, őt is - illetve őket is, mivel hárman voltak - egerész ölyveket. (Nem magamtól ismerem, megkérdeztem az okosabbaktól, mi a fene ez.) Nagyok, ügyesek, gyorsak, és amikor a földön ülsz, és elszállnak feletted, rajtad meg átsuhan az árnyékuk, félelmetesek is. Azt írja róla Wiki, hogy nem veszélyeztetett, gyakori, nálunk 3-5000 pár fészkel. Csak gondolj bele, mi lenne, ha ebben az országban 3-5000 emberpár élne, és gyakorinak számítana. Azt hiszem, nyugalom lenne. Nagy, bölcs nyugalom, és csend. Emberi csend.

Sajnos nem lett jó minőségű kép, de azért talán érdemes közszemlére tenni. Érdekes látvány, talán ritkán látni ilyet. Erős tele, lágy kép, ellenfény, minden, ami a jó minőség ellen szól, de nem bánom, hogy elkészült. A repülés élménye, a kilátás onnan fentről, a szabadság, a 3 dimenzió szinte korlátlansága, ez igen. Igazi extrém sport. Egy sárkányrepülő gyík.

Rátámadt! Lesből! Egyszer csak ott termett, és megugrasztotta. Szinte sikoltott az áldozat, mikor észrevette, hogy egy álnok útonálló karmai közé került. Nem volt mit tenni, menteni kellett. Persze előbb nyugalomra intettem, hogy a támadó azonosítható legyen. Sőt dokumentálható. Szép kis mentőakció: a "hős" megmentő megállítja az áldozatot, lefényképezi a támadót, pózoltatja, forgattatja az áldozatot, hogy a támadó a legelőnyösebb képét mutathassa. Aztán ment, és megint fényképez. Inkább ne minősítsük. ;-)
A támadó egy szép darázspók volt, az áldozat személyiségi jogait tiszteletben tartva inkognitóban marad. De túlélte, csak adrenalinszintje ugrott meg (saját magával együtt) egy kicsit.

Kinyílt. Végre. És ha így megy tovább, lesz még ilyen virág néhány. Elég abszurd, ahogy kinéz, vagy inkább egzotikus. Érdekes. Egyedi. Passió. Tavaly óta van nálunk, de először nyílik. 1 éve csak tekeredett, gyűrűzött, hajtott. Most meghálálta. És még ha terem is... ;-) Az erkély-dzsungel következő tagja.

Egyszer ilyen az idő, egyszer olyan. Van, amikor dögmeleg van, van, hogy befagy a ...... is. Van, hogy ráérünk, van hogy nem. Amikor minden összejön, akkor séta a tóparton. Inkább estefelé, amikor nincsenek sokan. Vagy legalábbis elviselhető a tömeg. Jó kimozdulni, jó gyalogolni, jó sétálni, jó kinn, a tó partján. Is.

50. kép. Ennek valami jubileuminak kellene lenni, de nem lett az. Mostanában nem készülnek "ütős" képek. Se idő, sem alkalom. Helyette a szitakötő. Meglátogatta az erkély-dzsungelt. Egyre több virág, egyre több zöld, egyre több élet van az erkélyen, nem csoda, hogy talán egyre több látogató is jön. Nem csak pókok, hangyák, hanem ilyen szépségek is.