Legyen ez a 222. kép, ami tulajdonképpen nem igaz, ha az újraszerkesztett képeket is nézem, de mint "első szándékú kép" majdnem ez a sorszám következik. (Vagy mégsem, de ölre nem megyek senkivel.)
Pár napja ez a kép a telefonom háttérképe.  Nekem nagyon tetszik. ;-) És ez is saját fotó.

Ismét egy "felmelegített" kép, ez a 189-es újrakevert verziója. Ígérem, nem lesz több ilyen.

Nem tévedés a cím, mert ez nem új kép, hanem egy régebbi (a 212-es) újrafeldolgozva. Hát nem gondoltam volna... Eddig mindent a Corel PhotoPaint programjával csináltam, ami egy kicsit is komolyabb eldolgozást igényelt. Most már látom a korlátait. Persze megmarad az is, mert abban egyszerűbben lehet megoldani dolgokat, amíg rá nem érzek a LightRoom használatára (most még kissé nyögvenyelős, de majd a gyakorlat...). Szóval az első olyan Tejút kép, ami egy kicsit jobban tetszik, mint az eddigiek. Csak legyen nyár, jó idő, jó ég, és sorozatban készülnek az ilyen képek.

Barlang bejárat, barlang kijárat, kijáratban kisvonat. A barlang nem barlang, hanem alagút, (az alagút után volt nekünk a barlang,  mindegy.)
Tegnap volt. Köd volt. Hűvös volt. Sár volt.
Mára a köd elment, mi viszont nem mentünk vissza, más volt a program. Szóval ez a vonat elment...
A szép kilátást elképzeltük, ennyi fantáziának lenni kell.

Van az úgy, hogy az ember kicsit máshogy viszonyul azokról a helyekről, amiről olvasott korábban. Még akkor is, ha az, amit olvasott, csupán fikció. De a hely amúgy létező. Hát ez volt az a hely, amiről korábban olvastam, és ott volt a listán, hogy élőben is meg kell nézni.
A könyv a Kőbaltás ember (aki nem olvasta, talán érdemes fordítania rá egy kis időt, persze nem a művészi értéke miatt, csak úgy, szórakozásból...) A hely pedig a Szeleta-barlang.
Az idő ugyan nem fogadott minket a kegyeibe, köd volt vastagon, a kilátás így elmaradt. De be kell látnom, a ködben kirándulás is szép tud lenni.
Most már csak egy aggaszt, nagyon szerettem Verne Utazás a Föld középpontja felé című könyvét is... ;-)

Mondhatnám azt is, hogy színjáték. Ez volt a ma reggeli napfelkelte. Megosztottam volna korábban is, de inkább elmentem dolgozni, és reménykedtem, hogy a kép egy kicsit visszaadja azt, amit élőben lehetett látni. Mondjuk úgy, hogy azért megközelíti. Nem régen volt egy másik csodálatos reggel, azt Velencénél kellett volna lefotózni, akkor is a napfelkelte produkálta a színeket. Remélem lesz még ilyen.

Csak egy "utánlövés" a tegnapihoz. Ma még megnézhető... ;-)

Aurora borealis a Gellért-hegy előtt. Mindenesetre megnéztem. Hááát... Kicsit olyan, mint a magyar narancs. Kicsi is, savanyú is, de a mienk. Kicsinek kicsi, de ha elvonatkoztatok, még akár.... Nem fejezem be a mondatot. Talán ha nem az egyik legforgalmasabb kereszteződésbe teszik, talán ha egy kicsit jobban eltakarják az alját, még tetszene is. Tulajdonképpen legjobban a híd közepén húzódó záróvonalról lenne a leglátványosabb, de onnan érthető okokból nem nézhető meg. Aki meg autóval vánszorog Pestről Budára, talán jobb is, ha nem ezt nézi.
A bakancslistán ott van az igazi Aurora megnézése is. Csak győzzem bakanccsal. (Nehéz szó ez...)

Nosztalgia.
A kép már több mint 10 éve készült, az első nagyobb céges kiránduláskor. Most volt egy kis időm, átnézegettem a régi képeket, és megtaláltam ezt a "kupacot". Jó volt kicsit megidézni, merre is jártunk, milyen élményekben volt részünk.
Ez után volt még 2 céges kirándulás, egyszer Egerbe, egyszer Szlovákiába, aztán vége lett. a cégnek is. Többszörösen is.
Mindenesetre (gondolok itt kedves volt kollégáimra) itt van a többi. Persze nem az összes...

Ennek van most itt a szezonja.

Mellesleg új objektív. Nagyon szuper. A régi Sigma valahogy elöregedett, már nem volt elég éles, nem volt elég megbízható. Sokszor nem is érzékelte a gép, így nem is működött megfelelően. De szerettem, jó vot a látószöge, és a makró is jól jött benne.
Az új sajnos nem makróképes, de pengeéles és gyors, és halk. Nagyon halk. Nem hallani, mikor élességet állít. Abszolút. Nagyon tetszik.
Sok közös képünk lesz, úgy érzem.

Későőszi "színtúra" nagyjából az Országos Kék nyomvonalán. a Vértes kevéssé ismert részeibe mentünk, némi geoláda-keresésre. Valamint őszi színekre vadászva. Tulajdonképpen minden meglett. Lett őszi szín is, geoláda is, túra is. Az idő meg megfelelő volt, szinte meleg. Egy pólónál többre nem is volt szükség. Viszont a végére azért kiderült, hogy a kondícióval vannak problémák. Holnap reggel azt hiszem jobban fogom érezni..

Akkor elmondom, mi van a képen: a Láthatatlan Nő elment strandolni egyet, és kifeküdt a partra. ;-)

Megint szúnyogetetés volt, megint Tejútfényképezés meg "csillagösvény" fotózás, némi csillaghullásbámulással. a Tejút fényképezése nem egyszerű, a technika lassan már rendelkezésre áll, az elszántság egy jó hely kiválasztásával még várat. Vannak ötleteim, de az éjszaka miatt szervezésre meg elhatározásra van szükség. A bakancslistán viszont ott van. Nem mintha ezzel a hellyel gond lenne, de nem az igazi. Ja, és volt 5-6 hullócsillag is. Na meg az ISS is, elég hosszan és határozott fénnyel. Szóval megérte kimenni.

A tegnap esti "műsor" részlete. Tulajdonképpen szerencsénk volt, mert csak ízelítőt kaptunk belőle, nagy szél sem kísérte a vihart. De nagy szerencsém sem volt, mivel nem sikerült ennél jobb, szebb villámot fényképezni, mivel a lényeg elkerült minket. De azért így is látványos volt.

Szép kilátások. azaz szép kilátás az ablakból. Megint itt csattog mellettünk, bár egy kicsit távolabb, mint múltkor. És ezt sikerült elkapni. Az idei első majdnem normális villámkép.

Végre tavasz van, illetve nem is tavasz, nyár, némi hóviharral.  Ez még nem a nyárfa, hanem valamelyik másik szöszölős, de legalább olyan "hóvihart" képes kavarni, mint a fent említett társa. Szegény pók is a pokolba kívánhatja a szöszölést, jól felépítette a hálóját, erre a fa meg teleragasztotta mindenféle jelölőkkel. Ennyit a meglepetésről, a vadászatról. (A többi repülő rovar köszöni szépen a jelölést, látják, merre nem kell menniük.)

"Most már menni kell. Már nálam van minden, ami a jövőben kellhet, nálam van a jövő. Bennem van a faj, bennem van a jövő nemzedék, bennem van minden. Bennem van az erő, bennem van az elszántság, bennem van a repülés tudománya. Bennem van a várakozás, a szülői ház elhagyása, bennem van az elszántság. Bennem van az Élet, az Új, a Mindenség. Már csak látszólag kapaszkodom, már csak látszólag tartotok vissza, már csak a megfelelőt választom. A megfelelő szelet, ami a megfelelő helyre visz, hogy megfelelően vigyem tovább mindazt, ami bennem van. Nem kell vihar, nem kel szél, csak egy kis fuvallat, hogy itthagyjalak benneteket, hogy mehessek, hogy repülhessek, hogy mozoghassak végre, kötetlenül, szabadon, egyedül, mert bennem van a jövő. Most már tényleg mennem kell!"

A Velencei-hegység nem az ország legnagyobb hegysége. Sőt. Nem is tudom, mennyire lehet igazából hegységnek nevezni, mivel a legmagasabb pontja 360méterrel van a tengerszint felett, jobb helyeken ez éppenhogy csak egy domb. De ha már hegységnek nevezik...
Kiterjedésre sem a legnagyobb, de azért érdekes pontok vannak benne. Ingókövek ezen kívül az országban alig vannak. Ez éppen nem inog, áll, mint a cövek, mintha valaki direkt így rakta volna össze. Ha kiveszed azt a kis kavicsot ott felül, összeomlik az egész.
Egyik kedvenc helyem, egyrészt mert érdekes, másrészt meg itt van a közelben, egy nagyobb macskaugrásnyira. Ha meg végig akarom járni a kört, ami erre vezet, az sem megerőltető, 4-5 km-nél nem több. Szóval laza kirándulás, de ad is élményt. A Kockáról, Oroszlán-szikláról, Kis-Cipóról, Gomba-kőről nem is beszélve.
Jó kirándulás volt, nem eltervezett, csak olyan induljunk-neki-rossz-nem-lehet módon.

Még a télen beszereztem egy vadkamerát. Elsődleges cél a sufniban zajló rajcsúr megfigyelése volt. Rettentő értelmes egereink vannak, simán kiszedik a csapdából a diót. Na erre voltam kíváncsi, hogyan csinálják. Persze nem nagyon sikerült megfigyelni a trükköt, de lesz még tél, illetve nyáron is érdemes lesz majd párszor kísérletezni. Aztán jön a menyétszezon is, arra is lehet kamerát rakni.
Most viszont a kertbe raktam ki. Korábban őz lakott ott, nem egyszer sikerült felzavarnom is, de mostanra elköltözött. Talán a szomszéd szabadon kószáló röfögő kutyái is közreműködtek ebben. Őz ninc, de vannak más állatok. Például röfögő kutyák. Tényleg. Meg egy róka. Ez van a mellékelt videón. Remélem lesz más "találat" is, a kamera teszti a dolgát most is.

Hogy is van az a dolog a tér görbületével? ;-) Á, falra hányt borsó... Csak egy hordó kell hozzá, meg egy kis víz. (Sok víz, hogy tele legyen a hordó, és látszódjon a dió meg a tér. Az időben. Az idő is jelentős, mert később öntözés történt, így eltűnt a "borsó", és a víz. Ezek után az sem látszott, hogy görbe a tér. Vagy miket is zagyválok itt össze.