Egy ködös, hideg, őszi kirándulás. Ködösen, hidegen indult, aztán a végére azért kisütött a Nap is, át is melegedtünk egy kicsit, meg jártunk is egy kicsit. Vértes, ősz, köd, fény, erdő, geoláda, kirándulás...

Hazaérkeztünk a "szokásos" görögországi nyaralásból,. Összesen 3200 km-t vezettem, a kocsi is jól bírta a kora ellenére (bizony, már nagykorú).  Volt sok strand, némi hegy, sok rom (idén sokkal több, mint a korábbi időszakokban). "Megmásztuk" a Parnasszust (persze nem a tetejéig, mert sem idő, sem felszerelés, sem felkészültség nem volt, de a bakancslistára felkerült). Most kell elkezdeni írni? ;-) (Mivel nem voltunk fenn a tetején, így csak félkész "művek" születhetnek...) A mai nap a pihenésé.

Volt egy kis műsor tegnap este, és végre voltak távoli villámok, ki lehetett tenni a gépet anélkül, hogy elázott volna. Szép zárása a nyárnak.

"Eppur si muove"
Ma Gárdonyban szúnyogot irtottak, Seregélyesen etettek...
a mai eresztés sokkal jobban sikerült, mint a szombati. Kevésbé volt párás az idő, az objektívről sem csöpögött a víz, és valahogy türelmesebb is voltam az élességállítással. A kert mindig okoz meglepetést, most a "csillagászat" közben egy szentjánosbogarat "találtam". Találtam egy fenét,  ott mászkált a lábam mellett. Meg is lepődtem, a fő rajzásuk júniusban van, 21-23 körül. Ez a példány meg jól időzavarba került. Illetve nem is biztos, lehet, hogy csak a trendeket nem követi, azaz egy egyéniség. Én meg tiszta hülye vagyok, hogy kimegyek szúnyogot etetni, mert hiába vannak a szúnyogrisztó kencék, azok maximum a laboratóriumban működnek, kinn a terepen meg még az illúziót sem nyújtják.
De akkor is mozog a Föld!

Hát nem olyan, mintha egy bajszos bácsi nézne ránk? Majdnem, mint a BKV-s... ;-)
Mindössze csak annyi a bibi, hogy ez a feneke ennek a hernyónak... Majdnem azt mondtam, hogy s..gfej. Amúgy tök jó színei vannak, szép, és majdnem kivételesen a belőle kibújó fecskefarkú lepke is gyönyörű. Ugye megvan, hogy a legtöbb szép hernyóból valami igénytelen és kevésbé látványos lepke válik? (Tisztelet a kivételnek.)
Idén viszont még nem láttam a telken fecskefarkút, pedig ez a hernyó a bizonyíték rá, hogy azért kell lennie. Atalanta, pávaszem, kardoslepke van rengeteg.

Dolog volt ma, a szabi alatt, nem nekem. Kimenőt kaptam közben, és jártam egy kicsit. Újabb 3 geoláda, egy szélvédőrepedés (ezt cseréltetni kell, sajnos elég durva lett, mármint az én felfogásom szerint). A séta közben "találtam" ezt a gyökeret. Látszik: az aszfalt nem ellenfél. Csak minden más, ami emberi.

Új "háziállat" jelent meg a kertben. Egyszer csak köztünk volt. Nem mutatott nagy félelmet, sőt, szinte kihívóan jött közénk. Volt, hogy alig 2 méter volt a távolság. Aztán később azért felhúzódott a fára, onnan szemlélte a területet, a nagy szemlélődés után le is pihent egy kicsit, elvégre komoly feladat ez, nem lehet csak úgy elkapkodni...
Remélem jön máskor is, nem csak egyszeri látogatás volt.

A sok "csendes" virág között ez úgy néz ki, mint egy teljes erejéből bömbölő hangszóró, ami éppen azt üvölti, hogy "CSENDET!!!"  Vagy nem. De nekem most ez ugrott be.  Még jó, hogy ez a blog az én "gondolataimról" szól. ;-)

Csak egy kép máról. A formákról. Az alakzatokról. A formák és alakzatok kapcsolatáról. Az alakzatok elhelyezkedéséről. A rendszerről. A rendezetlenségről. A változatosságról. Az időről. A fényről. A színekről. Az összetettségről. A világról.

A mi autónk. avagy így múlik el a világ dicsősége. Avagy parkolási problémák megoldása Budapesten: 2 in 1. Avagy "tegnap kicsit nehezen sikerült parkolnom, túl magas volt a padka". Avagy bedöglött a parkasszisztens. Avagy "Hogy kerültem én ide???". Avagy készülődés a Bamakora. Avagy...
Csak a telefon volt nálam, a készülő esőtől sötét volt. Ez meg is haladta a gép képességeit.

Szabi. És egy újabb kilátó Budapesten. Szerintem nem túl ismert, bár a kilátás sem a legjobb, az évtizedek alatt megnőtt fák miatt, de azért ott van a szeren. Majdnem olyan, mintha repültem volna. Innen nézve a Gellérthegy sem olyan nagy, mint a Duna mellől nézve.

Vrrrrrrrrrauuuumm..... Többször. Több napja (nevezetesen 2, és még 2 hátra van)...
Az ott lakóknak tényleg idegesítő lehet, de évente 4 nap, és sem hajnalban, sem késő este nem hallani őket. Szerintem a villamosok csikorgása sokkal idegesítőbb, és kora hajnaltól késő estig (szerencsétlenebb környékeken éjszaka is) tépi az idegeket.
A rakpartok lezárása is érezhető a város többi részének forgalmán, de gyalogosként igazán üdítő a Duna partján sétálni. Azt nem mondom, hogy tisztább a levegő, mert elég jól füstölnek ezek a gépek a látvány miatt, és büdös is, de kicsit más jellegű, mint az autók kipufogógáza.
Meló után mentem ki a szabadedzésre fagyoskodni egy kicsit. A tegnapi dögvész meleghez képest még fáztam is a vastag dzsekiben.
Ja, vannak még képek itt.

Csak hogy a klasszikusokat idézzem:
"Two beer or not two beer..."
                                                  Shakesbeer

Mondtam, hogy kaptok még...
Krakkó belvárosában, egy Jurassic design kerékpár. Vagy a "Wawel sárkánya" típusú bringa? Nem biztos hogy praktikus, de nagyon látványos. ;-)

Krakkóból (és környezetéből) kaptok még... De szerencsétek van, csak napi 1 kép lesz.
Szerencsés időben mentünk, ami nem tervezés hanem a véletlen műve, de így még jobb is volt. aznap, amikor megérkeztünk (csak mondom, bő 7 óra volt az út...), este a zsinagógák éjszakája volt. Este 10 körül nyitottak (gondolom meg kellett várni a sabbath végét), utána lehetett bemenni.
Ami a képen van, nekünk az volt a 3. Az elsőben körbe lehetett járni és megnézni a kincseket, kiállítást, stb (ez volt az Öreg Zsinagóga), a másodikban egy előadást lehetett meghallgatni, közben a kultúráról, írásról lehetett tájékozódni a segítőktől (az előadás lengyel nyelven ment, így sokat nem értettünk belőle...).
A harmadik zsinagógában meg rockkoncert volt, a szokásos hangerővel és fénytechnikával - ez van a képen. Az ének véleményem szerint héberül volt. Mindenesetre érdekes élmény.
A látogatások előtt alaposan körbejártuk a belvárost (a Schindler üzembe nem jutottunk be... nem volt már jegy), megnéztünk sok mindent. Rekedtre jártuk a lábunk...

Megjöttünk. 3 nap Krakkó, kemény gyaloglások, túrák (városi), látnivalók, élmények. Lesznek még képek. a mai kép éppen ma készült, délelőtt. Wieliczka sóbánya, nagyon mélyen. Valahol 90 és 130 méter között. Tó a sóbányában, tükröződő szoborral. Technikailag nem egyszerű fényképezni, mivel csak csoportosan lehet menni, és a szuvenírbolt/kávézó kivételével elég jó tempót nyomnak. (Persze valahol érthető is, mert igen nagy az érdeklődés, magyarul nagy a tömeg. Így is egymást érik a csoportok.)
Sokat spóroltunk azzal, hogy a lengyel nyelvű vezetést választottuk (ha már ugye vezetést kell választani...) A többi nyelvű csoport sokkal ritkábban indul, és magyar meg amúgy sincs. Amit a belépőn megspóroltunk, azt ebédeltük le a bánya mélyén.

A Jeli Arborétumban még virágzik a rododendron. A fehérek, sárgák döntő többsége már túl van rajta, de akad még belőlük is látványos, illatos. A többi színről nem is beszélve. Egész kavalkád. Közel 3 órán keresztül bolyongtunk, nézelődtünk, gyönyörködtünk és etettük a szúnyogokat. Fülledt meleg idő volt, délutánra mondták is a zivatarokat, de bevállaltuk, és nem bántuk meg.

Mint a Jurassic Park című filmben a velociraptor... Még jó, hogy nem velünk táplálkozik, és a mérete sem félelmetes, ha nem túl közelről nézzük. De szerintem félelmetesen jól néznek ki.

Ha valaki arra járna: a képen látható hegy tetején elvesztettem a kondíciómat. Ha megtaláltad, juttasd el hozzám... Ma egy kis laza nap volt, még a tavalyi szabimat "égettem" el, na meg magamat is...
Összesen 11,5 km volt a gyalogos rész, közben 4 geoláda, meg némi szint. Sokkal többet akartam. Mondjuk a bakancsom sem volt nálam (pedig jól néztem volna ki a városban...), ez is sokat jelentett mind a felfelé kaptatókon, mind a lejtőkön. A vizem is elfogyott idejekorán (hogy gondolhattam, hogy elég fél liter...). A meleg is sokat nyomott a latban. De a legtöbbet mégis a téli tespedés.
Azért kezdetnek nem volt rossz.

Nap közben, hullámokban jönnek az erkélyre a madarak enni. A szokásos cinkék (szenesek és néhány kék) mellett - miután raktunk ki almát is, feketerigők, és nagy örömömre pár napja meggyvágók is. A rigók eléggé pofátlanok, alig engedik a cinkéket a maghoz, szinte őrt állnak a korlátom. A meggyvágó pedig az ablakkal - legalábbis az üveg résszel - van néha gondban. Mondjuk majd tavasszal kell takarítani az erkélyen rendesen... Ez az egy hátulütője van a dolognak.